A Hall áramérzékelő a Hall-effektusra támaszkodik, amely egy alapvető fizikai jelenség, amelyet Edwin Hall fedezett fel. Amikor egy áramvezető vezető az elektromos töltés áramlására merőleges mágneses térben helyezkedik el, a vezető belsejében lévő töltéshordozók oldalirányú erőt fejtenek ki. Ez az erő a pozitív és negatív töltéseket az anyag ellentétes oldalai felé tolja, és mérhető feszültségkülönbséget hoz létre, amelyet Hall feszültségnek neveznek. A modern Hall áramérzékelők ezt az elvet használják az elektromos áram érzékelésére anélkül, hogy a mért áramkörrel közvetlenül érintkeznének.
A nagy pontosságú áramérzékelők alapvető mérőelemek, amelyeket az elektromos áram apró változásainak rögzítésére terveztek, rendkívül alacsony mérési hibával, nagy stabilitással és kiemelkedő felbontással. A hagyományos, csak az alapvető észlelési igényeket kielégítő áramérzékelőkkel ellentétben a nagy pontosságú modellek olyan forgatókönyveket céloznak meg, amelyek szigorú áramfigyelést, pontos energiamérést és zárt hurkú automatikus vezérlést igényelnek, és nélkülözhetetlen hardverré váltak az új energiaellátó rendszerekben, az ipari automatizálásban, az orvosi elektronikában, a repüléstechnikai berendezésekben és a csúcskategóriás laboratóriumi tesztelésben.
A szivárgóáram-érzékelő egy nagy pontosságú mérőelem, amelyet kifejezetten az áramkörökön belüli maradék szivárgási áram nyomon követésére terveztek, és ez az első védelmi vonal az áramütés és az elektromos tűzveszély ellen a modern áramelosztási, új energia- és ipari vezérlőrendszerekben. A hagyományos áramváltók csak a terhelési áramot mérik, ez az érzékelő azonban a sérült szigetelésből, az elöregedő kábelekből, a hibás vezetékekből vagy a berendezés hiányos földeléséből kilépő apró szórt áramokra összpontosít, amelyek rejtett biztonsági kockázatokat jelentenek, amelyeket rendszeres felügyeleti eszközökkel nehéz észrevenni. A halvány szivárgási jeleket leolvasható elektromos kimenetekké alakítja, hogy támogassa a valós idejű felügyeletet, a küszöbérték-riasztást és a retesz elleni védelmet.
Edwin Hall fizikus fedezte fel először 1879-ben. A Hall-effektusú áramérzékelőket a teljesítményelektronika, az autóipari és ipari berendezések domináns izolált árammérő elemévé váltak, megoldva a hagyományos söntellenállások és áramváltók kritikus korlátait. A Hall-effektus elve alapján, amikor egy félvezető lemez belsejében töltött hordozók áthaladnak egy merőleges mágneses mezőn, mérhető keresztirányú feszültség (Hall feszültség) alakul ki. Mivel a vezetőt körülvevő mágneses fluxus az Amper-törvény szerint lineárisan arányos a vezető árammal, a Hall feszültség pontos jellé alakítható, amely az áram nagyságát reprezentálja, így teljes galvanikus leválasztás érhető el a nagyfeszültségű primer áramkörök és az alacsony feszültségű vezérlőáramkörök között.
A Hall áramérzékelő a Hall-effektusra támaszkodik, amely egy alapvető fizikai jelenség, amelyet Edwin Hall fedezett fel. Amikor egy áramvezető vezető az elektromos töltés áramlására merőleges mágneses térben helyezkedik el, a vezető belsejében lévő töltéshordozók oldalirányú erőt fejtenek ki. Ez az erő a pozitív és negatív töltéseket az anyag ellentétes oldalai felé tolja, és mérhető feszültségkülönbséget hoz létre, amelyet Hall feszültségnek neveznek. A modern Hall áramérzékelők ezt az elvet használják az elektromos áram érzékelésére anélkül, hogy a mért áramkörrel közvetlenül érintkeznének.
A nagy pontosságú áramérzékelők alapvető mérőelemek, amelyeket az elektromos áram apró változásainak rögzítésére terveztek, rendkívül alacsony mérési hibával, nagy stabilitással és kiemelkedő felbontással. A hagyományos, csak az alapvető észlelési igényeket kielégítő áramérzékelőkkel ellentétben a nagy pontosságú modellek olyan forgatókönyveket céloznak meg, amelyek szigorú áramfigyelést, pontos energiamérést és zárt hurkú automatikus vezérlést igényelnek, és nélkülözhetetlen hardverré váltak az új energiaellátó rendszerekben, az ipari automatizálásban, az orvosi elektronikában, a repüléstechnikai berendezésekben és a csúcskategóriás laboratóriumi tesztelésben.
A szivárgóáram-érzékelő egy nagy pontosságú mérőelem, amelyet kifejezetten az áramkörökön belüli maradék szivárgási áram nyomon követésére terveztek, és ez az első védelmi vonal az áramütés és az elektromos tűzveszély ellen a modern áramelosztási, új energia- és ipari vezérlőrendszerekben. A hagyományos áramváltók csak a terhelési áramot mérik, ez az érzékelő azonban a sérült szigetelésből, az elöregedő kábelekből, a hibás vezetékekből vagy a berendezés hiányos földeléséből kilépő apró szórt áramokra összpontosít, amelyek rejtett biztonsági kockázatokat jelentenek, amelyeket rendszeres felügyeleti eszközökkel nehéz észrevenni. A halvány szivárgási jeleket leolvasható elektromos kimenetekké alakítja, hogy támogassa a valós idejű felügyeletet, a küszöbérték-riasztást és a retesz elleni védelmet.
A Hall áramérzékelő a Hall-effektusra támaszkodik, amely egy alapvető fizikai jelenség, amelyet Edwin Hall fedezett fel. Amikor egy áramvezető vezető az elektromos töltés áramlására merőleges mágneses térben helyezkedik el, a vezető belsejében lévő töltéshordozók oldalirányú erőt fejtenek ki. Ez az erő a pozitív és negatív töltéseket az anyag ellentétes oldalai felé tolja, és mérhető feszültségkülönbséget hoz létre, amelyet Hall feszültségnek neveznek. A modern Hall áramérzékelők ezt az elvet használják az elektromos áram érzékelésére anélkül, hogy a mért áramkörrel közvetlenül érintkeznének.
A nagy pontosságú áramérzékelők alapvető mérőelemek, amelyeket az elektromos áram apró változásainak rögzítésére terveztek, rendkívül alacsony mérési hibával, nagy stabilitással és kiemelkedő felbontással. A hagyományos, csak az alapvető észlelési igényeket kielégítő áramérzékelőkkel ellentétben a nagy pontosságú modellek olyan forgatókönyveket céloznak meg, amelyek szigorú áramfigyelést, pontos energiamérést és zárt hurkú automatikus vezérlést igényelnek, és nélkülözhetetlen hardverré váltak az új energiaellátó rendszerekben, az ipari automatizálásban, az orvosi elektronikában, a repüléstechnikai berendezésekben és a csúcskategóriás laboratóriumi tesztelésben.
A szivárgóáram-érzékelő egy nagy pontosságú mérőelem, amelyet kifejezetten az áramkörökön belüli maradék szivárgási áram nyomon követésére terveztek, és ez az első védelmi vonal az áramütés és az elektromos tűzveszély ellen a modern áramelosztási, új energia- és ipari vezérlőrendszerekben. A hagyományos áramváltók csak a terhelési áramot mérik, ez az érzékelő azonban a sérült szigetelésből, az elöregedő kábelekből, a hibás vezetékekből vagy a berendezés hiányos földeléséből kilépő apró szórt áramokra összpontosít, amelyek rejtett biztonsági kockázatokat jelentenek, amelyeket rendszeres felügyeleti eszközökkel nehéz észrevenni. A halvány szivárgási jeleket leolvasható elektromos kimenetekké alakítja, hogy támogassa a valós idejű felügyeletet, a küszöbérték-riasztást és a retesz elleni védelmet.